|
2016.01.04. 21:49
2015.12.14. 20:58
| |
Hírnökök
Rigópár tánca
Gyöngyöző barkaágon…
Új tavasz közelg.
Szállj fel sasmadár!
terjeszd ki szárnyad, de ne
takard az eget!
Kelep érkezett,
meghozta dél melegét…
Itthon otthona.
Tavaszt fuvoláz,
s hét, még kopasz fiókát
nevel Nyitnikék.
Ha kint keresed
Soha meg nem lelheted –
Teljességedet.
| |
Tavasz
Duzzad a rügy, bár
az ágon hó ragyog még,
csak lesz új tavasz.
Rigópár tánca
gyöngyöző barkaágon…
Új tavasz közelg.
Fakadó rügyek
duzzadnak az ágakon…
Itt a kikelet.
Szelídül a tél,
lassan fárad vasfoga –
jő a böjti szél.
Hófehér szirmok
bódító illatától
ujjong a lélek.
Tavaszt fuvoláz,
s hét, még kopasz fiókát
nevel Nyitnikék.
A tavaszt hozó
napfény megfagyott ma – a
remény lángja is.
Kelep érkezett,
meghozta dél melegét…
Itthon otthona.
Tavaszi napfény
csorog rügyező ágra;
újul a lélek.
| |
|
|
|
Búcsú El Cin Kedirtől |
|
2017.02.20. 17:45 |
Szia Inci!
2005-ben ismerkedtünk össze Csaba honlapján, az Orcán, emlékszel? Te mint költő én meg jobban, mint festő voltam ott jelen. Hú, de régen volt! Csaba, Zsó, Ayra, Verzár, Breki... akikre emlékszem abból az időből. A haiku és tanka alkotásaid hoztak közel bennünket egymáshoz. Múltak az évek, internetes barátságunk mind jobban összekovácsolódott... ha egy nap nem jelentkezett egyikőnk a skypon, a másikat az idegbaj kerülgette. Féltettük és dédelgettük egymást, mint két hímes tojást. Évek hosszú során sok honlapot készítettünk, Neked és nekem. Elkészült egy közös művészeti honlapunk, a Szemlátomás-áthallás művészetre. Nagyon sokáig ápoltuk, de az idő vasfoga sajnos, kikezdte és megette. Azután jöttek a személyes honlapjaid különböző ingyenes tárhelyen. Te voltál az alkotó-díszítő, én meg a webmestered. Anyukád többször megbetegedett, rettegve imádkoztunk Istenhez, hogy gyógyuljon meg, mert nélküle mi lesz veled? És mindig felépült, tudta, hogy szükséged van rá... Azután egyszer csak elment Artur, akit nagyon szerettél. Nehéz volt az élet számodra, de vánszorogtál a kijelölt úton, mint mi sokan, akiknek már szinte teher az élet. Most eljött a pillanat, mikor a kijelölt feladatokat és célokat elvégezted és végre megnyugvást találtál...
Békesség néked Istentől, kedves Incikém, emléked örökké fog élni bennem.
Szeretettel nzyang - 2017. február 20.

|
Őszi borongás |
B Huszta Irén |
2017.01.17. 22:11 |
Sokszor érezzük úgy, hogy az élet
Durva tréfákat űz velünk.
Máskor meg felebarátunk véget
Nem érő viccein derülünk.
Olykor nem tudjuk azt sem, mi végre
Felhőtlen, derűs az életünk,
Máskor meg kedves szó simogat meg,
S ez érintés lesz a végzetünk.
Nem tudjuk, honnan indul a lágy szellő,
Mitől lesz széllé, s hová szalad.
Mikor dönt úgy a rég súlyos felhő,
Hogy leönti terhét – hogy megszakad?
Miért kel életre a mai hűs esőtől
Az évekig földben rejtező mag,
S hogyan táplálhat boldog jövőt az öröm,
Mit a múltban tapasztaltam…?
|
Fogd a kezem |
B Huszta Irén |
2017.01.03. 20:07 |
Elfogy az idő a talpam alól
És csak azt érzem, hogy nem vagy sehol
De nekem kell, hogy te várj valahol
Fogd a kezemet és szorítsd meg jól
Hadd feledhessem el most az időt
Találjak egy nagy bánat-temetőt
Hogy eltemethessek mindent, mi fáj
Lelkemet boldogság járhassa át
Sétál az élet a talpam alatt
És fejem fölött felragyog a nap
Árasztja fényét és jó melegét
Begyógyítja lelkem minden sebét
|
Boldog Új Évet Kívánok! |
B Huszta Irén |
2016.12.30. 09:29 |
Boldog Új Évet Kívánok!
Befúj a szél az ajtóréseken,
Olvadó hópelyheket hoz nekem,
Levélöredéket sodor fagyosan,
Dacosan kér, hogy bontsam ki magam,
Olvassam el, mit beleírt az élet,
Gyöngybetűi még nem értek véget.
Újra lepereg mindjárt az esztendő,
Jó és zsép is volt benne elegendő.
Én igy a végén csak azt kívánom,
Vigye el az ég mindazt, ami bántott,
Elég szeretetet hozzon az új év ajándékba,
Teremjen mindenkinek béke, bor és búza!
|
Ma |
B Huszta Irén |
2016.12.22. 13:32 |
Ma
Repesve várok újra,
Tisztítom éltemet,
Agyam, ha rosszra gondolt,
Bocsánatért eped.
Kezem, ha rosszat is tett,
Ma megbocsáttatik
Talán, amint a kisded
A fénnyel érkezik.
Ma ébren ér az éjfél.
A szívem úgy remeg,
Amint a szürkeségben
Az arca feldereng,
Tekintetébe tűz gyúl,
Simítja lelkemet,
Varázslatában égek -
Ki most megérkezett.
|
Téli zsoltár |
B Huszta Irén |
2016.12.18. 21:27 |
Téli zsoltár
Csend suhan át a szobán fehéren,
világít bent, de a békét mégsem
adja meg –
lelkedre ül fagyosan az élet
kihunyt szemű madara, a végzet,
megremeg
jeges körme, amint beléd mélyed
halálittasan, véredet nézed –
egyre megy…
***
Ködbe tűnő jeges éjszakákon,
amikor a szél zúzmarát lehel,
dideregve ébred az új álom
a holdfény fagyosan útra kel,
rádermed egy hulló hópehelyre,
tisztán csillan gyémánt-kemény kelyhe…
|
Adventi ébresztés |
B Huszta Irén |
2016.12.04. 13:29 |
Adventi ébresztés
Hódara hullik,
Csillan a fénye...
Jönnek a multik,
Főztek ebédre -
Műanyag étel,
Műanyag álmok,
Nem veszi még el
Véred az átok.
Jöjjön az ünnep!
Sok kicsi angyal
Fénye lesüpped
Sárba, a kancsal...
Megjön-e minden,
Megvan-e mára?
Ily szeretetnek
Lelked az ára.
Gyertya ha gyullad,
S eljön a kisded,
Lángja befullad,
S már nem is érzed,
Lényeg a csillag,
Fénye a festék -
És mire virrad,
Meghal a Vendég...
Szeged, 2007. december 22.
|
Megjelölve |
B Huszta Irén |
2016.11.24. 02:20 |
Megjelölve
B. G. emlékére
Ráégetted a homlokomra
Mindig téged foglak szeretni
Villog a billog ha megpróbál
Valaki hozzám közeledni
Izzik a jeled ha megérint
Akárki emberfia engem
Riadtan fordul el mindenki
Tőlem mert stigmám megégette
Megjelöltél és eljegyeztél
Mikor találkoztunk mi ketten
S feloldozni elfelejtettél
Mielőtt végleg elmentél tőlem
Így lettem én már fiatalon
Jegyzett asszonya a halálnak
Bélyege izzik az arcomon
Intőn – míg élsz maradj magadnak
Választhatod az életet is
De akkor egyedül kell élned
Súgja hívogatón a halál míg
Megmutat magában nekem téged
|
Kér-d-ések |
B Huszta Irén |
2016.11.13. 19:03 |
Magamhoz kell
hogy őszinte legyek
s ne csak úgy tegyek
mint Ő szinte
önbecsapósdit játszom
pedig a lelkem a tét
ide is írtok egy T-t
mert ez jelen idő!
Az életem hazugságaim
sorozata s már nem is
tudom mikor álmodom
az igazat s mikor
hazudom a valót
mert minden összekuszul.
|
Képzelem? |
Elcinkedir |
2016.10.31. 21:54 |
Képzelem?
Néma sírok között baktatok,
a temetőre alkonyat borul.
Ezernyi kis lámpás világítja,
mint sötét éjt messzi csillagok.
Apró mécsem lángja fellobog,
a gyufáé elhal nesztelen.
Ugyanilyen csendesen mentek el –
itt-hagyottak lelke még zokog.
Orvul rám-zuhant emléközön
repít most a régen-voltba el,
s ott vagyok a boldogság-képekben…
Könnycsepp izzik a hideg kövön.
Virágokat rendezget kezem…
Örömöt lop szívembe a múlt,
s emel, ki a jelen örvényéből –
vagy mindezt mégis csak képzelem?
|
| |
|
|
|

Sok boldogságot kívánok!
| |
Viharok
Vad szelek dúlnak
kerteket, otthonokat,
szédült lelkeket.
Lelkek zokogják
tépett felhőkkel együtt
emberek bűnét.
Bűnbánó szellő
szárítana, ha tudna,
vízlepte főldet.
A földeken víz,
az utakon sártenger –
haldokló élet.
Tavaly haldokló
patak vad folyóként ront
élőre-holtra.
Holtra váltan sír
fészke és étke után
ember és madár.
Kismadár sírja;
lesz bőven, mit enni, de
nincs kit etetni.
Ember etetni
sem tudja, hisz nem terem
a sárban, vízben.
A sárba süllyedt
embert vízzel tisztára
nem lehet mosni.
Tisztára mosná
Esőisten hazánkat,
s söprik vad szelek.
| |
|
|