|
2016.01.04. 21:49
2015.12.14. 20:58
| |
Hírnökök
Rigópár tánca
Gyöngyöző barkaágon…
Új tavasz közelg.
Szállj fel sasmadár!
terjeszd ki szárnyad, de ne
takard az eget!
Kelep érkezett,
meghozta dél melegét…
Itthon otthona.
Tavaszt fuvoláz,
s hét, még kopasz fiókát
nevel Nyitnikék.
Ha kint keresed
Soha meg nem lelheted –
Teljességedet.
| |
Tavasz
Duzzad a rügy, bár
az ágon hó ragyog még,
csak lesz új tavasz.
Rigópár tánca
gyöngyöző barkaágon…
Új tavasz közelg.
Fakadó rügyek
duzzadnak az ágakon…
Itt a kikelet.
Szelídül a tél,
lassan fárad vasfoga –
jő a böjti szél.
Hófehér szirmok
bódító illatától
ujjong a lélek.
Tavaszt fuvoláz,
s hét, még kopasz fiókát
nevel Nyitnikék.
A tavaszt hozó
napfény megfagyott ma – a
remény lángja is.
Kelep érkezett,
meghozta dél melegét…
Itthon otthona.
Tavaszi napfény
csorog rügyező ágra;
újul a lélek.
| |
|
|
|
Rész az egészben2016.02.28. 19:45, elcinkedir
Elhagyatva bámulok a
Semmiség ködén át –
Nem látva mást, csak magamat,
Mint egy kiégett lámpát –
S be is kell érnem ennyivel;
A teljesség látványa ez,
Hisz én is benne létezem
Valahol a világban,
S bennem egy világ van.
Káprázat ez, mely felemel,
S testetlen ellebegtet –
Én tudatára ébredek,
Hogy micsoda végtelen kegy
E mérhetetlen lebegés
Részesévé lennem –
Látva, hogy minden sejtem
A mindenségnek része,
Hisz minden – de minden az ISTENIT
Hordozza minden részben.
Győzelem2016.07.25. 20:59, B Huszta Irén
egy ködös januári hajnalon
arra ébredtem hogy fájdalom
felez meg
fektemben próbáltam mozdulni
ahogy a macska nyújtózik
és nem ment
nem működött a testem
hiába próbáltam többféleképpen
a mozdulásra rávezetni
ijesztő rémként
világlott az éj sötétjében
megbénultam
majd agyam
lassan tisztulni kezdett
az nem fájhat így
B o l d o g á l o m 2016.04.15. 13:25, elcinkedir
Amíg csak vágyom a csodára, s nem hiszem el, hogy létezik,
Ameddig hiányzik bennem a béke, s nem kiteljesedik,
Amikor nem bízom önmagamban, s nem tudom, hogy van, s megkapom
Ami örömmel tölt el engem – meg Istentől sem kaphatom.
Amíg kétség merül fel bennem, hogy mire vágyom, jó nekem,
Amíg remélem, s csak remélem, hogy Istennek tetszik életem,
Hogyha nem tudom, hogy a Teremtés részeként tökéletes vagyok,
Addig a boldogság csak egy álom, s magamról jót csak álmodom.
Kétség2016.02.14. 19:40, elcinkedir
Annyiszor hallom mostanában, hogy
Jó, hogy vagyok - hogy jó vagyok...
Még a végén el is hiszem, hogy
Valamire tényleg jó vagyok...
Kérdőjelnek, ha semmi másnak -
Pokol tüzére boszorkánynak!
Vagy mégis valami egész másra -
Feltétlen-szeretet-áradásra...
Kapni-kapni-kapni-kapni2016.01.21. 14:16, elcinkedir
/Fedor (Itthonélő) Istvánnak
és csapatának/
Tegnap reggel még idegen voltál -
Te is furcsán érezted magad -
Nem is tudtad még, mibe vágtál
És zavart ez a még-nem-tudat
Aztán elkezdődött a program
És te kibontottad magad -
S kezdtek lassan-nagyon lassan
Leomlani a falak
Mindenki kivett a falból egy téglát -
És rólunk is lefoszlott a csend -
Álltunk és te velünk álltál
Nyitottan, fényre éhesen.
| |
|
|
|

Sok boldogságot kívánok!
| |
Viharok
Vad szelek dúlnak
kerteket, otthonokat,
szédült lelkeket.
Lelkek zokogják
tépett felhőkkel együtt
emberek bűnét.
Bűnbánó szellő
szárítana, ha tudna,
vízlepte főldet.
A földeken víz,
az utakon sártenger –
haldokló élet.
Tavaly haldokló
patak vad folyóként ront
élőre-holtra.
Holtra váltan sír
fészke és étke után
ember és madár.
Kismadár sírja;
lesz bőven, mit enni, de
nincs kit etetni.
Ember etetni
sem tudja, hisz nem terem
a sárban, vízben.
A sárba süllyedt
embert vízzel tisztára
nem lehet mosni.
Tisztára mosná
Esőisten hazánkat,
s söprik vad szelek.
| |
|
|