Következő 10 cikk

Előző 10 cikk

Búcsú El Cin Kedirtől		2017.02.20. 17:45
Szia Inci! 2005-ben ismerkedtünk össze Csaba honlapján, az Orcán, emlékszel? Te mint költő én meg jobban, mint festő voltam ott jelen. Hú, de régen volt! Csaba, Zsó, Ayra, Verzár, Breki... akikre emlékszem abból az időből. A haiku és tanka alkotásaid hoztak közel bennünket egymáshoz. Múltak az évek, internetes barátságunk mind jobban összekovácsolódott... ha egy nap nem jelentkezett egyikőnk a skypon, a másikat az idegbaj kerülgette. Féltettük és dédelgettük egymást, mint két hímes tojást. Évek hosszú során sok honlapot készítettünk, Neked és nekem. Elkészült egy közös művészeti honlapunk, a Szemlátomás-áthallás művészetre. Nagyon sokáig ápoltuk, de az idő vasfoga sajnos, kikezdte és megette. Azután jöttek a személyes honlapjaid különböző ingyenes tárhelyen. Te voltál az alkotó-díszítő, én meg a webmestered. Anyukád többször megbetegedett, rettegve imádkoztunk Istenhez, hogy gyógyuljon meg, mert nélküle mi lesz veled? És mindig felépült, tudta, hogy szükséged van rá... Azután egyszer csak elment Artur, akit nagyon szerettél. Nehéz volt az élet számodra, de vánszorogtál a kijelölt úton, mint mi sokan, akiknek már szinte teher az élet. Most eljött a pillanat, mikor a kijelölt feladatokat és célokat elvégezted és végre megnyugvást találtál... Békesség néked Istentől, kedves Incikém, emléked örökké fog élni bennem. Szeretettel nzyang - 2017. február 20.

Őszi borongás	B Huszta Irén	2017.01.17. 22:11
Sokszor érezzük úgy, hogy az élet Durva tréfákat űz velünk. Máskor meg felebarátunk véget Nem érő viccein derülünk. Olykor nem tudjuk azt sem, mi végre Felhőtlen, derűs az életünk, Máskor meg kedves szó simogat meg, S ez érintés lesz a végzetünk.   Nem tudjuk, honnan indul a lágy szellő, Mitől lesz széllé, s hová szalad. Mikor dönt úgy a rég súlyos felhő, Hogy leönti terhét – hogy megszakad? Miért kel életre a mai hűs esőtől Az évekig földben rejtező mag, S hogyan táplálhat boldog jövőt az öröm, Mit a múltban tapasztaltam…? Tovább…

Fogd a kezem	B Huszta Irén	2017.01.03. 20:07
Elfogy az idő a talpam alól És csak azt érzem, hogy nem vagy sehol De nekem kell, hogy te várj valahol Fogd a kezemet és szorítsd meg jól   Hadd feledhessem el most az időt Találjak egy nagy bánat-temetőt Hogy eltemethessek mindent, mi fáj Lelkemet boldogság járhassa át   Sétál az élet a talpam alatt És fejem fölött felragyog a nap Árasztja fényét és jó melegét Begyógyítja lelkem minden sebét

Boldog Új Évet Kívánok!	B Huszta Irén	2016.12.30. 09:29
Boldog Új Évet Kívánok!   Befúj a szél az ajtóréseken, Olvadó hópelyheket hoz nekem, Levélöredéket sodor fagyosan, Dacosan kér, hogy bontsam ki magam, Olvassam el, mit beleírt az élet, Gyöngybetűi még nem értek véget.   Újra lepereg mindjárt az esztendő, Jó és zsép is volt benne elegendő.   Én igy a végén csak azt kívánom, Vigye el az ég mindazt, ami bántott, Elég szeretetet hozzon az új év ajándékba, Teremjen mindenkinek béke, bor és búza!

Ma	B Huszta Irén	2016.12.22. 13:32
Ma Repesve várok újra, Tisztítom éltemet, Agyam, ha rosszra gondolt, Bocsánatért eped. Kezem, ha rosszat is tett, Ma megbocsáttatik Talán, amint a kisded A fénnyel érkezik. Ma ébren ér az éjfél. A szívem úgy remeg, Amint a szürkeségben Az arca feldereng, Tekintetébe tűz gyúl, Simítja lelkemet, Varázslatában égek - Ki most megérkezett. Tovább…

Téli zsoltár	B Huszta Irén	2016.12.18. 21:27
Téli zsoltár     Csend suhan át a szobán fehéren, világít bent, de a békét mégsem adja meg – lelkedre ül fagyosan az élet kihunyt szemű madara, a végzet, megremeg jeges körme, amint beléd mélyed halálittasan, véredet nézed – egyre megy…   *** Ködbe tűnő jeges éjszakákon, amikor a szél zúzmarát lehel, dideregve ébred az új álom a holdfény fagyosan útra kel, rádermed egy hulló hópehelyre, tisztán csillan gyémánt-kemény kelyhe… Tovább…

Adventi ébresztés	B Huszta Irén	2016.12.04. 13:29
Adventi ébresztés   Hódara hullik, Csillan a fénye... Jönnek a multik, Főztek ebédre - Műanyag étel, Műanyag álmok, Nem veszi még el Véred az átok. Jöjjön az ünnep! Sok kicsi angyal Fénye lesüpped Sárba, a kancsal... Megjön-e minden, Megvan-e mára? Ily szeretetnek Lelked az ára. Gyertya ha gyullad, S eljön a kisded, Lángja befullad, S már nem is érzed, Lényeg a csillag, Fénye a festék - És mire virrad, Meghal a Vendég...   Szeged, 2007. december 22.

Megjelölve	B Huszta Irén	2016.11.24. 02:20
Megjelölve   B. G. emlékére Ráégetted a homlokomra Mindig téged foglak szeretni Villog a billog ha megpróbál Valaki hozzám közeledni Izzik a jeled ha megérint Akárki emberfia engem Riadtan fordul el mindenki Tőlem mert stigmám megégette Megjelöltél és eljegyeztél Mikor találkoztunk mi ketten S feloldozni elfelejtettél Mielőtt végleg elmentél tőlem Így lettem én már fiatalon Jegyzett asszonya a halálnak Bélyege izzik az arcomon Intőn – míg élsz maradj magadnak Választhatod az életet is De akkor egyedül kell élned Súgja hívogatón a halál míg Megmutat magában nekem téged

Kér-d-ések	B Huszta Irén	2016.11.13. 19:03
Magamhoz kell hogy őszinte legyek s ne csak úgy tegyek mint Ő szinte önbecsapósdit játszom pedig a lelkem a tét ide is írtok egy T-t mert ez jelen idő! Az életem hazugságaim sorozata s már nem is tudom mikor álmodom az igazat s mikor hazudom a valót mert minden összekuszul.   Tovább…

Képzelem?	Elcinkedir	2016.10.31. 21:54
Képzelem?   Néma sírok között baktatok, a temetőre alkonyat borul. Ezernyi kis lámpás világítja, mint sötét éjt messzi csillagok. Apró mécsem lángja fellobog, a gyufáé elhal nesztelen. Ugyanilyen csendesen mentek el – itt-hagyottak lelke még zokog. Orvul rám-zuhant emléközön repít most a régen-voltba el, s ott vagyok a boldogság-képekben… Könnycsepp izzik a hideg kövön. Virágokat rendezget kezem… Örömöt lop szívembe a múlt, s emel, ki a jelen örvényéből – vagy mindezt mégis csak képzelem?

Következő 10 cikk

Előző 10 cikk