|
|
2016.01.04. 21:49
2015.12.14. 20:58
| | |
Hírnökök
Rigópár tánca
Gyöngyöző barkaágon…
Új tavasz közelg.
Szállj fel sasmadár!
terjeszd ki szárnyad, de ne
takard az eget!
Kelep érkezett,
meghozta dél melegét…
Itthon otthona.
Tavaszt fuvoláz,
s hét, még kopasz fiókát
nevel Nyitnikék.
Ha kint keresed
Soha meg nem lelheted –
Teljességedet.
| | |
Tavasz
Duzzad a rügy, bár
az ágon hó ragyog még,
csak lesz új tavasz.
Rigópár tánca
gyöngyöző barkaágon…
Új tavasz közelg.
Fakadó rügyek
duzzadnak az ágakon…
Itt a kikelet.
Szelídül a tél,
lassan fárad vasfoga –
jő a böjti szél.
Hófehér szirmok
bódító illatától
ujjong a lélek.
Tavaszt fuvoláz,
s hét, még kopasz fiókát
nevel Nyitnikék.
A tavaszt hozó
napfény megfagyott ma – a
remény lángja is.
Kelep érkezett,
meghozta dél melegét…
Itthon otthona.
Tavaszi napfény
csorog rügyező ágra;
újul a lélek.
| | |
|
|
|
Már két éve2016.01.19. 22:02, elcinkedir
Már két éve tart e csendes izzás,
Nem rám tört - csendesen talált rám
a szerelem.
Egyenletesen izzik a lelkem,
S hogy miattad, te nem is sejted,
de jó ez így.
Te mást szeretsz, s én nem akarlak
Tőle elvenni, birtokolni, csak
úgy szeretni,
Ahogy eddig, izzón, melegen,
Odaadóan, csendesen - Neked
hogy jó legyen.
Élet - kép - télen 2016.01.06. 18:44, elcinkedir
A hósipkák még el sem tűntek,
A fenyőn éhes rigók ülnek
Reszketve, fázva, csöndesen,
Fagy csikorog a földeken.
Eső esik és hó szakad,
Egy kutya vidáman szalad.
Ablakból nézem, és mosoly
Ömlik szét méla arcomon.
Később látom a kis gazdát,
Fájósan húzza jobb lábát,
Vigyázva biceg a jégen
Kutyája után a télben.
Kívánság2015.12.18. 19:00, elcinkedir
Lépni haladni –
Zakatol bennem
Menni de menni –
Kattog a lelkem
Merre de merre –
Berreg a kérdés
Nincs hova menned –
Nyöszörög az ész
Helybe topogni –
Elégedetlen
Kopni a szélben –
A jégverésben
Lépni haladni –
Szemben a széllel
Kellene járni –
Keserű e lét
Mi hiányzik? 2015.12.16. 17:56, elcinkedir
Mi hiányzik? - Kérdezed...
Te hiányzol, a jobbik éned, ki szeret,
Simogat, kézen fog, s gyengéden vezet
A szűk ösvényen, melyen ezer
Göröngy, tövis és bogáncs állít meg engem
És néha csüggedek, s kétkedve kérdem
Uramat, s Téged: Vajon erre kell mennem?
Ez az én utam? Ki felel nékem?
| | |
|
|
|
Sok boldogságot kívánok!
| | |
Viharok
Vad szelek dúlnak
kerteket, otthonokat,
szédült lelkeket.
Lelkek zokogják
tépett felhőkkel együtt
emberek bűnét.
Bűnbánó szellő
szárítana, ha tudna,
vízlepte főldet.
A földeken víz,
az utakon sártenger –
haldokló élet.
Tavaly haldokló
patak vad folyóként ront
élőre-holtra.
Holtra váltan sír
fészke és étke után
ember és madár.
Kismadár sírja;
lesz bőven, mit enni, de
nincs kit etetni.
Ember etetni
sem tudja, hisz nem terem
a sárban, vízben.
A sárba süllyedt
embert vízzel tisztára
nem lehet mosni.
Tisztára mosná
Esőisten hazánkat,
s söprik vad szelek.
| | |
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
