|
2016.01.04. 21:49
2015.12.14. 20:58
| |
Hírnökök
Rigópár tánca
Gyöngyöző barkaágon…
Új tavasz közelg.
Szállj fel sasmadár!
terjeszd ki szárnyad, de ne
takard az eget!
Kelep érkezett,
meghozta dél melegét…
Itthon otthona.
Tavaszt fuvoláz,
s hét, még kopasz fiókát
nevel Nyitnikék.
Ha kint keresed
Soha meg nem lelheted –
Teljességedet.
| |
Tavasz
Duzzad a rügy, bár
az ágon hó ragyog még,
csak lesz új tavasz.
Rigópár tánca
gyöngyöző barkaágon…
Új tavasz közelg.
Fakadó rügyek
duzzadnak az ágakon…
Itt a kikelet.
Szelídül a tél,
lassan fárad vasfoga –
jő a böjti szél.
Hófehér szirmok
bódító illatától
ujjong a lélek.
Tavaszt fuvoláz,
s hét, még kopasz fiókát
nevel Nyitnikék.
A tavaszt hozó
napfény megfagyott ma – a
remény lángja is.
Kelep érkezett,
meghozta dél melegét…
Itthon otthona.
Tavaszi napfény
csorog rügyező ágra;
újul a lélek.
| |
|
|
|
Barátod |
Elcinkedir |
2015.12.29. 16:01 |
Inkább maradjak végleg egyedül,
Mint hogy csak rád várjak végtelenül,
Hiába -
Ha már elmúlt az utolsó esély,
Hogy elragad még a szenvedély
Irántad.
Nem akarlak bántani – dehogy!
De semmibe vettél valahogy,
Éreztem…
|
Faragunk |
Elcinkedir |
2015.12.27. 13:17 |
Amint az évek repülnek felettünk,
Egyre gyakrabban merül fel bennünk,
Alkotókban a kérdések kérdése,
Hisz készülünk az útra évről évre –
Faggatod a világ ismerős szegletét,
Emlékezik-e majd rád valamiért.
Faragunk verset mérték szerint rendbe,
Fabrikálunk fabulákat is nevetve,
Faragunk tornyot, keresztet, fejfát,
Írtjuk az erdőt, meddig a szemünk lát,
S nevelünk gyermeket faragva fattyát,
Szív helyett kap majd míves ranglétrát.
|
Áldott, meghitt Karácsonyt kívánok! |
Elcinkedir |
2015.12.22. 18:14 |
Képvers
A
zöld
fenyő ma
tiszta fehér
ruhájába öltözött
kopasz karú juhar s akác
fák
átázott
törzse között,
és integet lágyan,
méltóságteljesen, kecses
hó-strassz csengettyűi fényesek.
|
Téli románc |
Elcinkedir |
2015.12.20. 14:17 |
Hópihe hullik, szél dala szól,
Fénylik a ködben tűz valahol.
Messze világol lángja, ha ég,
Hajnali Hold kél, reszket a lég...
Ágra telepszik, fűre leszáll
Pára az éjben - zúzmara-szál
Csillag az égen, csillog a föld
Tiszta fehérben - tűhegye zöld.
|
Térerő |
Elcinkedir |
2015.12.19. 14:01 |
Térerő
Térszűkület
Nézem a tükröt íriszedben,
Amint szemembe vetít,
Szemed színe soha még szebben
Nem veszíti kékjeit,
Izzó-feketén rám tekint.
Tértágulat
Sárgák, kékek, pirosak, zöldek
fittyet hánynak a tavaszi ködnek,
lila harangok bólogatnak,
kelyhüket kitárják a napnak.
|
Credo |
Elcinkedir |
2015.12.18. 19:05 |
Ma már tudom,
akkor is velem voltál,
amikor nem látszott át a nap hályogom
sötét éjszakáján.
Hogy a fájdalom jégverésével
lelkemet erősítetted
elbírni választott keresztemet.
Acélossá edzettél,
hogy megszeressem
az emberek farkashadában a békés magányt.
Most már látom az örök talányt,
a mindenségben és parányban,
a viharban, s napsugárban
a mosolyodat…
|
Ómen |
Elcinkedir |
2015.12.17. 13:16 |
Kialudt a tűz szívemben, meghalt a szenvedély,
Átvette a fényes reggel helyét a csendes éj,
Égővörös lobogásból nem maradt, csak salak,
De lelkem egy titkos zuga őriz még álmokat.
Vihar tépázza a fákat, jég veri a vetést,
Nem hozott az új évezred mást, csak új szenvedést,
Egyesített szegénységet, válságot, kínokat,
Temetetlen szellemjárást és hullámsírokat.
|
Téli zsoltár |
Elcinkedir |
2015.12.16. 13:37 |
Csend suhan át a szobán fehéren,
világít bent, de a békét mégsem
adja meg –
lelkedre ül fagyosan az élet
kihunyt szemű madara, a végzet,
megremeg
jeges körme, amint beléd mélyed
halálittasan, véredet nézed –
egyre megy…
***
Ködbe tűnő jeges éjszakákon,
amikor a szél zúzmarát lehel,
dideregve ébred az új álom
a holdfény fagyosan útra kel,
rádermed egy hulló hópehelyre,
tisztán csillan gyémánt-kemény kelyhe…
|
Szóba szőtt világ |
Elcinkedir |
2015.12.15. 20:56 |

|
Ha volna |
Elcinkedir |
2015.12.15. 18:05 |
Ha érteném a szél szavát,
ki zúgva hét határon át
merengve súg fülembe szót,
elámulót, vagy elhalót…
|
| |
|
|
|

Sok boldogságot kívánok!
| |
Viharok
Vad szelek dúlnak
kerteket, otthonokat,
szédült lelkeket.
Lelkek zokogják
tépett felhőkkel együtt
emberek bűnét.
Bűnbánó szellő
szárítana, ha tudna,
vízlepte főldet.
A földeken víz,
az utakon sártenger –
haldokló élet.
Tavaly haldokló
patak vad folyóként ront
élőre-holtra.
Holtra váltan sír
fészke és étke után
ember és madár.
Kismadár sírja;
lesz bőven, mit enni, de
nincs kit etetni.
Ember etetni
sem tudja, hisz nem terem
a sárban, vízben.
A sárba süllyedt
embert vízzel tisztára
nem lehet mosni.
Tisztára mosná
Esőisten hazánkat,
s söprik vad szelek.
| |
|
|