|
2016.01.04. 21:49
2015.12.14. 20:58
| |
Hírnökök
Rigópár tánca
Gyöngyöző barkaágon…
Új tavasz közelg.
Szállj fel sasmadár!
terjeszd ki szárnyad, de ne
takard az eget!
Kelep érkezett,
meghozta dél melegét…
Itthon otthona.
Tavaszt fuvoláz,
s hét, még kopasz fiókát
nevel Nyitnikék.
Ha kint keresed
Soha meg nem lelheted –
Teljességedet.
| |
Tavasz
Duzzad a rügy, bár
az ágon hó ragyog még,
csak lesz új tavasz.
Rigópár tánca
gyöngyöző barkaágon…
Új tavasz közelg.
Fakadó rügyek
duzzadnak az ágakon…
Itt a kikelet.
Szelídül a tél,
lassan fárad vasfoga –
jő a böjti szél.
Hófehér szirmok
bódító illatától
ujjong a lélek.
Tavaszt fuvoláz,
s hét, még kopasz fiókát
nevel Nyitnikék.
A tavaszt hozó
napfény megfagyott ma – a
remény lángja is.
Kelep érkezett,
meghozta dél melegét…
Itthon otthona.
Tavaszi napfény
csorog rügyező ágra;
újul a lélek.
| |
|
|
|
Mi hiányzik? |
Elcinkedir |
2016.01.27. 22:02 |
Mi hiányzik? - Kérdezed...
Te hiányzol, a jobbik éned, ki szeret,
Simogat, kézen fog, s gyengéden vezet
A szűk ösvényen, melyen ezer
Göröngy, tövis és bogáncs állít meg engem
És néha csüggedek, s kétkedve kérdem
Uramat, s Téged: Vajon erre kell mennem?
Ez az én utam? Ki felel nékem?
Mi hiányzik? - Kérdezed...
Te hiányzol, a jobbik éned, ki szeret.
Egy bíztató tekintet, egy hangtalan mosoly,
Melyből tudom, hogy jó úton vagyok,
S ha meg-megtorpanva is - haladok.
Egy jó szótól néha szárnyakat kapok!
Kedves, jó tanártól többet tanulok,
Mint attól, aki - ha rosszul, ha jól
Teszem a dolgom -folyton ostoroz...
|
Őszi alkony |
Elcinkedir |
2016.01.25. 16:28 |
Harangszó zendül, este van.
Szökőkút adta halk moraj
Kíséri mély magányomat,
S a szeptemberi alkonyat.
Nem várok én már herceget,
Csak annyit, hogy beszélhetek
Gondról - örömről véletek,
Ti varázslatos emberek!

|
Téli pillanat-képek |
Elcinkedir |
2016.01.21. 14:26 |
I.
Puha paplant terített a tél.
A csend sem mozdul. A némaság
szívében felébredt,
mosolyra húzza ragyogását
a nap. Sugarai
aranyozzák fák takaróját.
Nem lebben a szél,
mégis halk suhogással rezzen az ág.
Apró szárnyakon árnyak
lebegnek az aranyos havon.
Az első cinkepár
röppent a barkafán álló házikó
magvas asztalához.
II.
Szürke égre szürke felleg úszott.
Ma sem játszott napsugár a tájon,
Éj sötétjét komor nap követte –
E téltől az ember mit is várjon…
Hóra hó hullt, éjre fagyott homály,
Borult ég, bús lélek, halott álom.

|
Mi marad? |
Elcinkedir |
2016.01.16. 20:52 |
nincs szó nincs mosoly
könny sincsen
összezárt ajkú üres tekintetek
suhannak köröttem
csillogó pléhcsodák száguldanak
üvölti belőlük őrjöngő tamtam
táguljatok
(tisztes távolból) csodáljatok
önérdek lohol
a pénz után és vásárol dühödten
szerelmetlen csókot
látszat-telj-hatalmat
forgó kacsalábat
morgó szárnyakat
|
Vita („Dolce” nélkül) |
Elcinkedir |
2016.01.14. 15:27 |
ma éjszaka
megint sírva
fakasztott a hiányod
szeretlek és hiányzol
vágyom látni a mosolyodat
érezni ölelő karjaidat
szemed tüzét
bőröd hevét
átélni újra szíved szerelmét
tűzforró csókjaid perzselését
de egymagamban fekszem én
s az emlék nem az esemény
csak másolat
csak mintha volna
egy homokszem a folyóban
nem a folyó és nem a part
csak egy fotó
illúzió
s a fénykép át nem úszható
|
Álmodj velem |
Elcinkedir |
2016.01.13. 13:39 |
Olyan szép ez az álom...
Ne ébredj fel!
Hagyj kicsit álmodni! Most
Ne ébressz fel!
Könnyű angyalszárnyakon
Repülök én,
Körülölelsz, s megszűnik
Idő és tér.
Érzem veled egy vagyok,
Mint te velem.
Fényedben feloldódom,
Könnyű leszek,
Eltűnik minden fájdalom,
Minden remény,
Minden vágy kielégül, míg
Miénk a fény.
|
Csendes éj |
Elcinkedir |
2016.01.07. 21:46 |
Holdfény hullámzó tengeren,
Mélyére látó végtelen
Ölében született szenvedély…
Csitítja csalóka csendes éj.
Esővel jött a március,
Ázott a föld, s a szent idus.
Kis patak folyóként rohant,
Utána szenny, s a rom maradt.
Széjjelázott a mag, kenyér
Barna sem lesz, nemhogy fehér!
Alázuhant hegy oldala,
Temetve százak otthona.
|
Talán |
Elcinkedir |
2016.01.04. 22:00 |
Amint a tünde nap lement,
Az alkonyóra feldereng,
A kedves est, az édes éj
Pironkodása mit sem ér.
Ha szél kering a fák között,
S a hold a földre költözött,
Talán felébredett, a csend
Ölében újra él a rend.
|
Ő tudja |
Elcinkedir |
2016.01.02. 19:26 |
egy icinke-picinke cinke
repült felettem csivitelve
leszállt egy cseresznyeágra
s fütyült a borús világra
eső áztatta tollruháját
dala mégis a csoda-várás
etűdjeként hatolt át a
felhőkön a fényes napra
ő tudja amit csak kevesen
sejthetünk meg mi emberek
hogy a borúra derű jön
várja hogy a nap kisüssön

|
Boldog új évet! |
Elcinkedir |
2015.12.30. 21:30 |

|
| |
|
|
|

Sok boldogságot kívánok!
| |
Viharok
Vad szelek dúlnak
kerteket, otthonokat,
szédült lelkeket.
Lelkek zokogják
tépett felhőkkel együtt
emberek bűnét.
Bűnbánó szellő
szárítana, ha tudna,
vízlepte főldet.
A földeken víz,
az utakon sártenger –
haldokló élet.
Tavaly haldokló
patak vad folyóként ront
élőre-holtra.
Holtra váltan sír
fészke és étke után
ember és madár.
Kismadár sírja;
lesz bőven, mit enni, de
nincs kit etetni.
Ember etetni
sem tudja, hisz nem terem
a sárban, vízben.
A sárba süllyedt
embert vízzel tisztára
nem lehet mosni.
Tisztára mosná
Esőisten hazánkat,
s söprik vad szelek.
| |
|
|