Következő 10 cikk

Előző 10 cikk

Hajnali ima	B Huszta Irén	2016.04.05. 08:37
Telihold nevet be ablakomon. Ma éjjel sincs miért vigadnom – Soká tart ébren a fájdalom, A múló perceket számolom.   Elmúlt percekből órák lesznek, S vágyom néhány nyugalmas percet Is megélni – békére lelve… Fájdalom, vajon engeded-e?   Mindent megtettem, szeretném hinni. Befelé mentem örömre lelni Magamba – sokáig kellett ásni, Hogy kis derűt tudjak találni.   Tovább…

Álom?	B Huszta Irén	2016.03.31. 13:24
Már régen nem tudom, emlék, vagy csak álom – édes szellő simogatta tavasszal az arcom...   Az vajon a múltam, vagy azt is álmodtam. hogy volt idő, amikor volt, kinek kezét fogjam? Tovább…

Húsvét-köszöntő		2016.03.25. 18:57
Minden kedves látogatónak áldott, megújító Húsvétot kívánok!

Húsvét előtt	B Huszta Irén	2016.03.24. 20:55
Eljött a március. Felitta a föld rongy-foltos hó-dunyháját – És a szent idust Zengik nagy hangos-hangzatos kokárdák. Rügyek duzzadnak Pőre ágkarjain ablakom előtt a fáknak, Hívó szavaknak Hangfoszlányait mélán nyeli el a bánat. Lassan tavaszodik… Alig fér meg a szív a szerelmes kebelben! Recsegve szól a hír; A gyors olvadás nem fér a folyó-mederben. És közben szór s kavar Egyre több szennyet a kampány az ellenfelekre – Hívó szavaknak Mumussal riogatva – ugyan van e valami értelme!? Késik a természet, Nem tudunk idejében borsót-babot vetni. És aki mégis vet, Az alig győzi őszig az aratást rettegni. Tisztességgel ma Szinte lehetetlen munkából megélni – Hívó szavakat Vajh minek is versben fehér papírra róni!   Tovább…

Márciusi gondolatok	Elcinkedir	2016.03.13. 14:14
Gyakran ténfergek az életemben, Mint eltévedt idegen. Nem ismerek fel senkit magamban, Bensőm csüng tépett idegen. Függ a múlt az emlékezeten, Mint értelem az ékezeten, S rég múlt dalokat dúdol az agyam, És a távolban felködlenek Az ismerős-volt ismeretlenek; S én csak emlékezem. Sírhalmotokhoz megpihenni térek, Tétova imádság bennem, Lelketek boldog legyen idegenben, Új és új ruhatestben. Ajkam néma, de zokog a lelkem, Majd feloldódik a szeretetben. Egyre több sírkereszt áll szívemben, S várjátok csöndes megérkezésem Óráját-percét képzeletben, S én csak emlékezem.   Tovább…

Égi fény	Elcinkedir	2016.03.10. 21:00
Égi fény A fám hegyén az égi fény ragyogja most, hogy útra kél, hogy újra jő a víg tavasz, habár kis ága még kopasz. Csak égi fény, csak égi jel, hogy nem- sokára itt leszel, s ha lepkeszárnyon zöld levélke száll a fákra csendes éjen, kis pacsirta énekelve üdvözöl – vidám a kedve. Ma porcelán-fehér vi- rágot hint az ágra nap- sugár, a lágyan ébredő patakra ráborult az illatár. A fák hegyén a játszi fény ragyog- ja – már elszállt a tél.

Ökölbe szorult	Elcinkedir	2016.02.28. 21:17
Ősfélelem ökölbe szorult az idő markomból széthullt homokszemeit keresem kaparom össze fénytelen múltam roskatag álmainak örvénylőn száguld mellettem a pillanat minden hiába nem tudjuk összerakni - ha hiányzik a kötőanyag - a véletlen lelt szemcsékből az életet pusztuló plazma vagyok ebben a tébolyult forgásban hol elvész a lélek a térben s magányban nem leli nem lelheti a nagy szabadságban az egybetartozást   Tovább…

Vihar	Elcinkedir	2016.02.14. 19:38
Ma szél dühöng a fák között. Az ég sötétbe öltözött, de csillagok se látszanak, kihunyt a nap egy perc alatt. Alácikázó villanás után a tompa robbanás a föld felett, az ég alatt, mögötte méla csönd fakadt… Aztán morogta hangosan; e szép világnak vége van. Az ég nyilát kilőtte ránk – kettéhasadt az almafánk…     Tovább…

Látomás	Elcinkedir	2016.02.07. 22:09
láttam ma a halált fényes szobában táncolt kék szemek tükrözték vissza kaszája fényét   hívta a beteget ki menne is már vele az ismeretlen félelme köti csak ide   láttam ma a halált tiszta szemekben villant a lélek már megadná magát a test fájdalma még itt tart

Nélküled	Elcinkedir	2016.02.02. 14:08
Hogyan élhetek már nélküled, Hogy ismerem tengerzöld szemed Mély tüzét, s a lágy tekintetet, Mely, ha rám néz, tiszta és meleg? Hogyan élhetek már nélküled? Mosolyod nélkül, mely körülölelt, Zavart-kisfiúsan fénylett arcodon, Hol öröm alkotta, hol meg fájdalom. Hogyan élhetek már nélküled, Hogy érezhettem ölelésedet, Tapasztaltam, hogy óv, hogy szeret, Dédelget karod, simogat kezed? Hogyan élhetek már nélküled? Szereteted lágyan felemelt, Fel az égig, s hagytam boldogan, Hisz biztonságban éreztem magam… Tovább…

Következő 10 cikk

Előző 10 cikk