Mi hiányzik? - Kérdezed...

Te hiányzol, a jobbik éned, ki szeret,

Simogat, kézen fog, s gyengéden vezet

A szűk ösvényen, melyen ezer

Göröngy, tövis és bogáncs állít meg engem

És néha csüggedek, s kétkedve kérdem

Uramat, s Téged: Vajon erre kell mennem?

Ez az én utam? Ki felel nékem?

Mi hiányzik? - Kérdezed...

Te hiányzol, a jobbik éned, ki szeret.

Egy bíztató tekintet, egy hangtalan mosoly,

Melyből tudom, hogy jó úton vagyok,

S ha meg-megtorpanva is - haladok.

Egy jó szótól néha szárnyakat kapok!

Kedves, jó tanártól többet tanulok,

Mint attól, aki - ha rosszul, ha jól

Teszem a dolgom - folyton ostoroz...

Mi hiányzik? Kérdezed...

Te hiányzol, a jobbik éned, ki szeret.

Te tükör vagy nekem, és ez jól van így,

De hű tükörképem abban nem segít,

Hogy, ha eltévedtem, ha verembe estem,

Zsákutcába tértem, vagy elsötétült minden,

Akkor is legyen egy ici-pici fény,

Melynél megkereshetem, hogy hol hibáztam én,

Hol tévedtem el, és merre van a nap?

Légy Te a lámpásom, aki rámutat:

Ha itt erre fordulsz - itt majd javíthatsz.

Mi hiányzik? - Kérdezed...

Te hiányzol, a jobbik éned, ki szeret.

Az őszinte szó, mellyel felfeded,

Hogy miben segíthetek esetleg Neked!

Hogy ne csak tanítsd, Te is fogadd el

A feléd áradó szeretetet!

Merd megmutatni érzéseidet -

Ne félj! Nem attól veszted hiteled,

Hogy Magadat adod, sebzett lelkedet.

Igazán nagy ember akkor leszel,

Ha majd mersz kicsi lenni, gyönge, védtelen.

Mi hiányzik? - Kérdezed...

Te hiányzol, a jobbik éned, ki szeret.