|
2016.01.04. 21:49
2015.12.14. 20:58
| |
Hírnökök
Rigópár tánca
Gyöngyöző barkaágon…
Új tavasz közelg.
Szállj fel sasmadár!
terjeszd ki szárnyad, de ne
takard az eget!
Kelep érkezett,
meghozta dél melegét…
Itthon otthona.
Tavaszt fuvoláz,
s hét, még kopasz fiókát
nevel Nyitnikék.
Ha kint keresed
Soha meg nem lelheted –
Teljességedet.
| |
Tavasz
Duzzad a rügy, bár
az ágon hó ragyog még,
csak lesz új tavasz.
Rigópár tánca
gyöngyöző barkaágon…
Új tavasz közelg.
Fakadó rügyek
duzzadnak az ágakon…
Itt a kikelet.
Szelídül a tél,
lassan fárad vasfoga –
jő a böjti szél.
Hófehér szirmok
bódító illatától
ujjong a lélek.
Tavaszt fuvoláz,
s hét, még kopasz fiókát
nevel Nyitnikék.
A tavaszt hozó
napfény megfagyott ma – a
remény lángja is.
Kelep érkezett,
meghozta dél melegét…
Itthon otthona.
Tavaszi napfény
csorog rügyező ágra;
újul a lélek.
| |
|
|
|
Meditáció2016.01.04. 21:49, elcinkedir
1.
Fák szegélyezik,
s emberek utamat, hűs
árnyak, s szívmeleg…
2.
Kóbor bíborba
menekült sóhajokat
aranyoz napom.
3.
Múltba révült fák,
szaladunk a jövőbe
jelent feledve.
4.
Mint lepke szökell
virágról virágra, úgy
szívem lelkedre.
5.
Csendet keresve csak zajt lelsz.
Mindent elengedni – az a csend.
6.
Madarak röpte,
szellősusogás, szíved
mélye – a béke.
7.
Amint az öröm
megjön, a kötelesség
csak unott vendég.
8.
Szél susogja, fák
kiáltják, a szeretet
fénye, csak az áld.
9.
Mily türelemmel
Várja a csíz a tavaszt?
Te a holnapot?
10.
Patakcsobogás
mélyült csendtemplomodban
orgonazengés.
11.
Az égi fénybe
kapaszkodik a fűszál
is lenn a mélyben.
12.
Fény-óceánban
szállva önnön fényünket
nem vesszük észre.
| |
|
|
|

Sok boldogságot kívánok!
| |
Viharok
Vad szelek dúlnak
kerteket, otthonokat,
szédült lelkeket.
Lelkek zokogják
tépett felhőkkel együtt
emberek bűnét.
Bűnbánó szellő
szárítana, ha tudna,
vízlepte főldet.
A földeken víz,
az utakon sártenger –
haldokló élet.
Tavaly haldokló
patak vad folyóként ront
élőre-holtra.
Holtra váltan sír
fészke és étke után
ember és madár.
Kismadár sírja;
lesz bőven, mit enni, de
nincs kit etetni.
Ember etetni
sem tudja, hisz nem terem
a sárban, vízben.
A sárba süllyedt
embert vízzel tisztára
nem lehet mosni.
Tisztára mosná
Esőisten hazánkat,
s söprik vad szelek.
| |
|
|